Ukk, Mukk és Fukk, a három szarka szokott helyén ücsörgött a
vén hársfa kinyúló ágán, és a legutóbbi focimeccset tárgyalták nagy hangosan.
- És azt láttátok, amikor Róka Berci kicselezte Dömét? –
kérdezte éppen emelt hangon, a szárnyával izgatottan hadonászva Fukk.
- Ravasz az a róka – bólogatott vigyorogva Mukk.
- Ravasz róka! Hahaha! Hát még jó, hogy ravasz. Hát róka! Ravasz
róka! – hahotázott harsányan Ukk, Mukk hátát csapkodva széles jókedvében.
Nevetgéltek, cserregtek, viháncoltak nagy ricsajjal.
Egyszer csak álmosan előbotorkált az odújából a közeli
juharfán a kuvik.
- Azt a holdbéli csónakosát! Lesz csönd mindjárt? – kiáltott
rájuk mérgesen. – Egész éjjel fent voltam, most pihennék. Menjetek odébb, ti pernahajderek.
Azzal sarkon fordult, és magában zsörtölődve visszaballagott
az odúba.
- De hát nem is csináltunk semmit! – kiáltotta Ukk
sértődötten a kuvik visszavonuló hátának. – Csak beszélgettünk. Már azt sem
szabad?
- Lehet, hogy egy kicsit tényleg hangosak voltunk –
csitította Mukk, békítően intve a szárnyával.
- Szegény kuvik. Aludni akart, mi meg nem hagytuk – suttogta
Fukk restelkedve.
- Menjünk a patakhoz – javasolta Mukk. – Ott nem zavarunk
senkit.
Azzal felkerekedtek.
Azzal felkerekedtek.
Amint átrepültek az erdei tisztás felett, hirtelen
megcsillant valami a fűben.
- Azta! De szépet találtam! – kiáltott fel örömmel Fukk.
– Én találtam – jelentette ki Ukk. - Én láttam meg előbb.
- Nem, nem. Mind egyszerre láttuk meg – tiltakozott Mukk,
mire hangosan, nevetve civakodni kezdtek.
Harkály doktor az új rendelőnek kiszemelt odút vizsgálgatta
éppen elmélyülten. Tágasabb volt, és kényelmesebb, mint a régi, de ott a hátul
egy helyen mintha tompa hangon koppant volna a fal. Próbaképpen megütögette a
csőrével, és fülelt. De a szarkák cserregésétől nem hallott semmit.
- Azt a leborult szivarvégit! – kukkantott ki haragosan. – Nem
tudnátok hallgatni egy kicsit?
A szarkáknak elállt a szava a meglepetéstől. Zavartan
bámultak a dohogva visszahúzódó harkály után.
- Mit mondott? – kérdezte Ukk tanácstalanul a másik kettőt.
- Valami szivart emlegetett – felelte tétován Mukk.
- Az mi? – kérdezte Ukk.
- Hát, azt nem tudom, de azt mondta, hogy leborult. Biztosan
azért volt olyan mérges – töprengett hangosan Fukk.
- Na, mindegy – legyintett Ukk, - menjünk a patakhoz.
Azzal cserregve leröppentek a patakpartra.
A harkály még délután is dohogott, amikor leült a szokásos
dominó partihoz a barátaival, Bagoly tanítóval, meg a kuvikkal, és előhozta az
esetet.
- Ki kellene találni, hogyan használhatnánk ki a nagy hangjukat
– jegyezte meg töprengve Bagoly tanító úr.
- Talán vedd be őket a kórusba – javasolta csipkelődve a
kuvik.
- Nem is rossz ötlet. A cserregéssel-csattogással remek
ritmus szekciót alkotnának. De biztos találhatnánk nekik valami komolyabb
feladatot is.
Kis töprengés után tétován megszólalt a harkály.
- A sógorom, a távírász Harkály Zénó említette a múltkor,
hogy nem bírja már egyedül a munkát. Mióta a Tarka rétre is továbbítja a
híreket, nagyon sok lett a dolga. Estére sajog a csőre a sok kopogástól. Jól
jönne neki néhány segéd, aki élőszóban vinné az üzeneteket.
- Hát ez remek ötlet – mondta örömmel a Bagoly. - Beszélj vele.
A kuvik lelkesen bólogatott.
- Minél előbb.
Pár nap múlva a három szarka nagy cserregéssel letelepedett
a Tarka rét szélén álló vén platán kinyúló ágára.
- Itt a hangos újság! – kiabálta Ukk. - Hangos újság az Erdei tisztás legújabb
híreivel! Jöjjön mindenki közelebb! Aki lemarad, kimarad!
- Te, Ukk! – hajolt hozzá Mukk. – Ez
mit jelent?
- Azt nem tudom pontosan, de jól
hangzik, nem? – súgta vissza Ukk. - A városban hallottam.
- Hahó! Jöjjenek közelebb –
integetett vidáman Fukk a rét lakóinak, akik csodálkozva gyülekeztek a platán
körül. – Bár azt hiszem, messzebb is lehet majd hallani.
Ukk fontoskodó arccal
bejelentette:
- Ezután minden nap hangos újság
jön az Erdei tisztásról.
- A leveleket ezután is Harkály
Zénó továbbítja – tette hozzá Mukk.
- Mi meg hozzuk a híreket –
düllesztette ki büszkén a mellét Fukk. Aztán Ukk megköszörülte a torkát.
- A pisztráng testvérek második
helyezést értek el a szinkronúszó olimpián a füzes öbölben – hirdette ki nagy hangon. - Gratulálunk nekik. Szép volt, pisztrángok!
- Cinke Dénes elajándékozna nagy mennyiségű
kakukkfüvet – vette át a szót Mukk. - Érdeklődni lehet a hársfán
a cinke fészekben.
- Napóleon, a csíkos kis vadmalac
elvesztette a sapkáját. Különös ismertetőjele a tarka bojt a tetején – közölte
harsányan Fukk. Aztán csendesebben hozzátette: - Aki megtalálja, szóljon nekünk.
Majd mi elvisszük neki.
És így folytatták, egymásnak adva
a szót sorolták a híreket.
Már éppen indulóban voltak, amikor
lihegve befutott egy nyúl.
- Elmondanátok újra azt a nyuszis
hírt? – törölgette a homlokát –, nem hallottam az elejét.
Ukk kihúzta magát, és
megköszörülte a torkát.
- Nyuszi Kupa tájfutó verseny lesz
az Erdei tisztáson húsvétkor. Idén először nem csak nyuszik indulhatnak –
emelte fel figyelmeztetően az ujját. – Jelentkezni lehet nálunk, a jövő héttől.
Azzal már röppentek is tovább. Várta
őket a Virágos mező, ahol, egyelőre kísérleti jelleggel, szintén hallható lesz a
mai naptól a hangos újság.
A Tarka rét lakói nézték, ahogy
barátságosan civakodva, cserregve távolodnak, és még hallották, ahogy Fukk
szégyenlősen megkérdezi:
- Most mondhatom én a nyuszisat?
