Egy nap fura, tarka madár jelent meg a tisztás szélén álló nyírfa ágán.
Az erdő lakói gyanakodva méregették a színes tollú idegent.
- Biztos valami városi szerzet – jegyezte meg epésen a varjú. – Azok
járnak ilyen cifrán. Az én unokaöcsém is, amint beköltözött a városba, azonnal
valami flancos szürke mellényt kezdett hordani. Azt mondja, ő dolmányos varjú.
Dolmányos… az ám. Egy piperkőc, ha engem kérdeznek. Már nem is jó neki a mi
szép fekete gúnyánk.
- Nana, azért nem mind piperkőc, aki színes ruhában jár – szögezte le
sietve a piros sapkás fakopáncs, aki éppen az öreg tölgyfát kopogtatta.
– Különben is, mi is voltunk fiatalok, nem igaz? – tette hozzá, és
tréfásan oldalba bökte barátját, az uhut.
A bagoly, nappal lévén, éppen jóízűen szendergett, úgyhogy kis híján
leesett az ágról a barátságos legyintéstől. Miután visszanyerte az egyensúlyát,
kissé szomorkásan felelte:
- Huhú, huhú, hú de régen volt az már.
A bagoly hangjára felpillantott egy éppen arra igyekvő mezei pocok,
aztán sietősen eltűnt a bokrok alatt.
- Régen bizony, de kááár- sóhajtott a varjú.
- Engem ugyan nem zavar a gúnyád – jegyezte meg a vakond, kikönyökölve
a vakondtúrás tetején.
Harsány nevetés fogadta a szavait.
- Most mi van? – kérdezte sértődötten.
- Nem akarlak megbántani, vakond koma – mondta neki az ismét előóvakodó
pocok -, de te az orrod hegyéig sem látsz.
- Attól még lehet véleményem – dünnyögte a vakond az orra alatt.
- Szóval, miféle szerzet vagy? – folytatta a kérdezősködést a varjú.
- Lulu vagyok. És hullámos papagáj.
- Lulu? Hát… miféle név ez?
- Mifelénk eléggé megszokott.
- De hát fiú vagy te, vagy lány?
- Fiú. Nem látod?
- Cifra gúnya, lányos név, hát miféle fiú az ilyen?
- Nagyon is rendes! – állt a sarkára a hullámos papagáj. – Nem ez a
fontos.
- És mit keresel az erdőben? – kérdezte kíváncsian egy kis cinke.
- Majd én mindjárt megmondom! – pattant közéjük apró öklét harciasan
rázva a mókus. – Lopni jött!
- Micsoda? – nyitotta ki fél szemét a kiabálásra a bagoly. – Mit
mondtál?
A pocok ismét sietve az árnyékba húzódott.
- Ellopta a diómat! Eldugtam az avarban, és mire megfordultam, már csak
egy színes villanást láttam, és huss! Ez a cifra gúnyás elvitte a diómat!
- Szó sincs róla! – tiltakozott a hullámos papagáj. - Nem is láttalak
eddig. Most érkeztem csak.
- Akkor ki lopta el a diómat? Te vagy itt egyedül idegen.
- Akárki lehetett. – vágott vissza Lulu. - Miért, itt talán senkinek
sincs színes ruhája?
A vörös sapkás fakopáncs a kék kabátos cinegére nézett, az meg a piros
mellényes vörösbegyre.
- Öööö… - kezdte a vörösbegy – nem kéne talán...
- Lárifári! – vágott közbe a mókus. – Mi itt mind ismerjük egymást. Ö
meg nem közülünk való. Csak ő lehetett.
- Nem ő volt – bújt elő egy faág mögül lehorgasztott fejjel a szajkó.
A hullámos papagáj megkönnyebbülten felkapta a fejét.
- Hát akkor ki volt, ha szabad érdeklődnöm? – tette csípőre harciasan a
kezét a mókus.
- Öööö… khm… én voltam.
Erre nagy csend lett.
- Teeeee? Teeeee? – nyögte ki végül a mókus. – De hát… miért?
- Csak meg akartalak tréfálni – magyarázta elkeseredetten a szajkó. -
Később visszaadtam volna.
- De hát akkor… miért nem adtad vissza? Nem láttad, mennyire mérges
vagyok?
- Dehogynem láttam, dehogynem. Éppen azért… Nem mertem szólni, hogy én
voltam.
- Ezt nem értem – szólt közbe a varjú.
- Látnotok kellett volna – fordult a többiek felé a szajkó. - Nagyon
ijesztő volt. Az öklével hadonászott, és azt kiabálta, ha megtudja, ki volt,
olyat tesz, hogy maga is megbánja.
- Muhaha! – kacagott a mókus. – Megijedtél, mi? Hihihi. Csak mérgemben
mondtam. Hát mit csinálhat egy ilyen kicsi állat?
A szajkó egy darabig csak nézett, aztán belőle is kitört a kacagás.
- Jaj, de nagy szamár voltam – mondta aztán végül. – Megyek, hozom a
diódat.
- Khm – szólalt meg a bagoly. – Szerintem a mókusnak még volna valami
dolga.
A mókus szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Ne haragudj, Lulu. Szégyellem magam. Nagyon bután viselkedtem.
- Spongyát rá – mosolygott a papagáj. – Nem haragszom. Érdekel valakit,
hogy miért jöttem az erdőbe? Talán tudtok segíteni nekem.
A többiek figyelmesen közelebb húzódtak, és Lulu mesélni kezdett.
