2017. szeptember 18., hétfő

Kedvezményes könyvvásár! :)

A Könyvmolyképző Kiadó új Alexandra webshopjában most többek között 
az én három mesekönyvem is 
40%-os akcióban kapható. 
Most még kedvezőbb áron beszerezheti mindenki, 
akinek valamelyik még hiányzik. :) 

Itt a link a webáruházba:


Palásthy Ágnes mesekönyvei




2017. szeptember 16., szombat

Az olvasás éjszakája - A kiscinkék iskolába mennek

A kiscinkék iskolába mennek

– Jaj, anya, ez fááááj!
Gida, a csintalan kékcinke fióka visítva menekült az anyja elől.
– Gida, ne bomolj – zörrent rá az apja. – Hagyd, hogy édesanyád megfésüljön.
– De húúúz, nem akarooom…
Mókus Rézi, aki a szomszéd lucfenyőn a szép érett tobozok közt válogatott, felnézett a sivalkodásra.
– Mi van, Dénes – szólt oda a barátjának –, tán éppen kopasztjátok a fiókákat?
– Még arra is sor kerülhet – fenyegette meg a vigyorgó Gidát megemelt szárnyával az apja, aztán nevetve megborzolta a feje búbját.
– Dénes, hát most fésültem meg – jajdult fel panaszosan Amália, a felesége. – Most kezdhetem elölről. Jössz ide, Gida, de rögtön!
Mókus Rézi érdeklődve közelebb húzódott, hóna alatt egy szép formás tobozzal.
– Mire ez a nagy tollászkodás? – kérdezte kíváncsian.
– Bagoly tanító úrhoz készülünk – magyarázta Amália, miközben Gida tollait rendezgette serényen. – Ősszel iskolába mennek a gyerekek, be akarjuk íratni őket.
– Hát már olyan nagyok lennének? – ámult el Mókus Rézi. – Nem láttam őket, mióta kikeltek.
Amália a fészek szélére terelte a fiókákat, és sorban bemutatta őket.
– Cili, Mili, Palkó és Gida.
– Gida? Milyen fura név ez? Hát nem kiskecske a fiatok!
– Igazából Gedeon – szólt közbe az apjuk –, a nagybátyám után. De olyan kis ugribugri, illik rá a Gida.
Aztán Amáliához fordult.
– Kész vagyunk, drágám? Akkor indulás, aprónép. Viszlát, Rézi.
Rézi egy darabig nézett utánuk, aztán ahogy a cinke család eltűnt egy terjedelmes hársfa mögött, vállára vette a tobozt, és fürgén elindult vele hazafelé.
Mikor Dénes és Amália megérkezett a fiókákkal az öreg tölgyhöz, a bagoly az odúja előtt gubbasztott egy ágon, és tűnődve bámult maga elé. Amint meglátta a cinkéket, felderült az arca.
– Dénes! Amália! – kiáltotta örömmel. – Emlékszem rátok az iskolából. Mi járatban vagytok?
– Azért jöttünk, hogy a gyerekeket beírassuk az iskolába – felelte Dénes büszkén.
A bagoly a fiókákhoz fordult.
– Szóval iskolába mennétek? Hát, lássuk, tudtok-e felelni a kérdésemre. Hány meggyre van szükség, hogy mindnyájan ehessetek belőle?
– Háromra! – vágta rá határozottan Cili. – És akkor ehet belőle Mili, Palkó meg Gida is.
– Hohó! – emelte fel ujját a bagoly. – Hát magadat nem számoltad.
– Nem, mert én nem szeretem a meggyet – jelentette ki Cili nevetve.
– Tényleg – susogta szégyenlősen Mili. – Cili nem szereti.
A bagoly elmosolyodott.
– Én tudom, tanító úr, én tudom – nyújtózkodott izgatottan Gida.
– Halljuk.
– Négy meggy kell, mert három testvérem van, meg én, az négy.
– Ügyes vagy – felelte a bagoly. – Jól kiszámoltad.
– Igen ám – szólalt meg ekkor Palkó, és megigazította a szemüvegét. – De lehet úgy is mondani, hogy két meggy kell, mert a meggy ugyebár párosával terem, és akkor mondhatjuk azt is, hogy két pár.
– Micsoda csavaros eszű gyermek – bólintott a bagoly. – Neked is igazad van.
Amália mosolyogva megkérdezte:
– Akkor beírathatjuk őket?
– Ó – ingatta a fejét sajnálkozva a bagoly. – Sajnos, az most nem fog menni.
– Hogyhogy? – értetlenkedett Dénes. – Hiszen elég nagyok, és okosak is.
– Nem is az a baj, fiam – sóhajtott a bagoly –, csakhogy elvesztettem a szemüvegemet. Anélkül meg vaksi vagyok, mint… mint… hát, szóval vaksi vagyok nagyon. Nem tudom beírni a nagy könyvbe a fiókákat. Sajnálom.
– Ez bizony baj – felelte lehangoltan Dénes. – Akkor most mi lesz?
Tanácstalanul néztek egymásra.
– Papa, hát keressük meg azt a szemüveget – furakodott közelebb Gida, akinek már megint égnek állt a feje tetején a tolla.
– Úgy van – próbálta lesimítani a gyerek feje búbját Amália. – Mikor használta utoljára, tanító úr? És merre járt azóta?
A bagoly elgondolkodott.
– Csak itt voltam a tisztás túloldalán, Kuvik sógornak vittem át az újságot. Volt benne egy érdekes cikk, azt akartam megmutatni neki. Igen. Szóval elolvastam az újságot, aztán mikor indultam volna, jött Veréb Tóni a fiókáival. Őket beírtam a nagykönyvbe, akkor még rajtam volt a szemüveg. De nem emlékszem, mi lett vele azután. Amikor Kuvik sógorhoz értem, már nem volt meg. Talán kiesett a zsebemből.
– Akkor itt a tisztáson kell körülnézni.
A cinkék körbe-körbe repkedtek a tisztás fölött, és figyelték, megcsillan-e valahol a szemüveg. Találtak a fűben üvegcserepet, csillogó, lapos követ, még egy szép fényes kulcsot is, amit egy kiránduló ejthetett el. De a bagoly szemüvege nem volt sehol.
Lógó orral tértek vissza a tölgyfához.
– Sajnos, nem találtuk meg – mondta elszontyolodva Dénes. – Most mi legyen?
– Támadt közben egy ötletem! – válaszolt izgatottan toporogva a bagoly. – Amáliának nagyon szép írása volt iskolás korában. Beírhatja ő a fiókáitokat.
Amália elpirult.
– Igazán?
– Hát persze. Gyöngybetűid voltak. Hozom is a könyvet.
Térült-fordult, és hozta a nagykönyvet, amelybe minden évben beírták az iskolába menő fiókákat. Jókora könyv volt, a lapjai már megsárgultak a kortól, a kék vászonkötés kifakult, és itt-ott meg is kopott.
– Itt is van már – szólt örömmel a bagoly, és óvatosan letette Amália elé. Aztán kinyitotta, és lapozni kezdett.
Egyszer csak megdermedt, és kigúvadt szemmel meredt a könyvre. Köréje gyűltek a többiek is, kíváncsian, hogy vajon mit nézhet.
– Jaj – kiáltott Amália, és a szája elé kapta a kezét. Aztán nevetni kezdett.
Nevettek a többiek is, leghangosabban a bagoly.
A könyvben ott lapult az elveszett szemüveg.
– Hát becsuktam a könyvbe! – kiáltotta a bagoly kacagva. – Egész idő alatt itt volt. Hu-hu-hú, de szórakozott vagyok.
És úgy nevetett, hogy közben a könnyeit törölgette.
Aztán elkomolyodott. Ünnepélyesen felbiggyesztette orrára a szemüveget, fogta a tollat, és a szemüveg felett a cinke fiókákra nézett.
– No, kisiskolások. Kit írjak be elsőnek?


2017. szeptember 9., szombat

Egy kedves olvasói vélemény

Váratlan öröm ért. Egy weboldalon erre a kedves olvasói értékelésre bukkantam A fába szorult borzról:

Vélemények

 | 5 / 5 csillag!
2017. 08. 19.
Szuper könyv, a másik kettő rész is megvan. A legjobb friss magyar mesekönyvnek tartom őket, érdekes történetek, kedvesség, humor, jó nyelvezet. Kislányomnak és nagyfiamnak egyszerre tudom olvasni☺







2017. augusztus 24., csütörtök

2017. június 11., vasárnap

2017. május 8., hétfő

Nyerj egy könyvet a rajzoddal!


Rajzpályázat a Dörmögő Dömötör májusi számában megjelent mesémhez kapcsolódva. Címe: Sün Samu és a szedres pite :)