2017. június 11., vasárnap

2017. május 8., hétfő

Nyerj egy könyvet a rajzoddal!


Rajzpályázat a Dörmögő Dömötör májusi számában megjelent mesémhez kapcsolódva. Címe: Sün Samu és a szedres pite :)



2017. április 26., szerda

2017. április 18., kedd

Szerző és szereplők a színpadon




Az előadás végén kedvesen felhívtak a színpadra, ahol találkozhattam a tehetséges szereplőkkel. Köszönöm a nagyszerű élményt. :)






















2017. április 8., szombat

Színdarab a mesémből

Az a hatalmas öröm ért, hogy a környei Kisfaludy Általános Iskola színjátszó csoportja színdarabot írt az egyik mesémből, és tegnap előadták az iskola gálaműsorán. A Katica világgá megy című meséről van szó, amely az Elrabolták a siklót című első mesekönyvemben jelent meg. Remek előadás volt, nagyon ügyesek voltak a gyerekek, és kitűnő feldolgozást készített a két kolléganő, Láng Éva és Odlerné Takács Zsuzsanna. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Katica és Sziszi a szöcske találkoznak a buta és verekedős mezei poloskákkal. Itt olvasható a jelenet, és belinkelem a videót is róla, amelyet a Katicát játszó Míra anyukája készített. :)





Katica világgá megy – részlet : találkozás a mezei poloskákkal 

Sziszi és Katica indultak volna tovább, de hirtelen előttük termett egy zajos társaság. Hangosan kiabáltak, lökdösődtek egymással a porlepte alakok, és időnként nyerítve felnevettek.
– Katica, gyere, kerüljük el őket – húzta vissza Sziszi a barátját.
– Miért, kik ezek?
– Mezei poloskák – felelte halkan a szöcske. – Nem csak nagyon ostobák, de nagyon büdösek is.
Ez utóbbit már csak súgta, de a jövevények így is meghallották. A legnagyobbik, akinek divatosan hátra volt fésülve a csápja, lecövekelt előttük, és kezével intve leállította a többieket is.
– Mire vágsz fel úgy, te szöcske? – kérdezték a poloskák, és fenyegetően köréjük gyűltek.
Hirtelen megakadt a tekintetük Katicán. A banda vezére odaállt eléje.
– Hát te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte tőle.
– Katica vagyok, nem látod? – vetette fel a fejét önérzetesen Katica.
– Katica! Hihihi! Még hogy katica! – fogták az oldalukat a nevetéstől a poloskák.
– Bruhaha! – nevetett a bandavezér is. – Hiszen mindenki tudja, hogy a katicák hátán pöttyök vannak. Úgy is hívják őket, hogy öt… nem, hat… vagy mégis öt…
Ujjain számolgatni kezdett.
– Öt, vagy hat, vagy…
– Hagyd békén a barátomat! – pattant Katica elé Sziszi. – Igenis ő Katica. Te meg egy buta szamár vagy!
– Mi van? Mit mondtál? Hát nem vagyok én szamár! Hát hogy lehetnék én szamár, mikor én poloska vagyok?
– Pepe, azt hiszem, sértésnek szánta – jegyezte meg halkan az egyik testvére.
– Micsoda? Te sértegetni mersz, te szöcske? Majd mindjárt elzongorázom a nótádat!
– Talán elhúzod – jegyezte meg hetykén Sziszi, és karba fonta a kezét. Katica azért látta, hogy egy kicsit erőltetett a mosolya.
A poloskavezér fenyegetően elindult Sziszi felé, aztán hirtelen megtorpant, és törölgetni kezdte a fejét. Valami fura, sárgás por záporozott rá az égből. Aztán a társai is kapálózni kezdtek.
– Juhhhééé! – kurjantotta egy vidám hang fölöttük.
Katica felnézett. A méhecske éppen belenyúlt a zsákjába, hogy újabb adag virágporral dobálja meg a poloskákat.
A legidősebb poloska hátrálni kezdett.
– Most nem érek rá – motyogta. – Még találkozunk. Úgy megraklak majd, hogy cimbalomnak nézed az eget.
– Nagybőgőnek! – kiáltotta a sebesen visszavonuló poloskák után Sziszi. Aztán kidüllesztett mellel megjegyezte:
– Hiába, na, félelmetes vagyok.
– Az vagy, Sziszi – válaszolt Katica. – De azért jól jött a méhecske segítsége is.
– Aha – vigyorgott Sziszi. - Kösz, méhecske.
Az csak mosolyogva integetett, és már repült is tovább.