2016. szeptember 10., szombat

Csiga Béla csodálkozik (MP3; Előadja: Farkasházi Réka)

Ha valaki szeretné hallani a Csiga Béla első változatát, még 2012-ből, itt az MP3. Az Anyakanyar adventi mesepályázatára írtam, és karácsony előtt lehetett meghallgatni, Farkasházi Réka előadásában. :)

Palásthy Ágnes: Csiga Béla csodálkozik (előadja: Farkasházi Réka)



(Illusztráció: MBoglárka)

2016. június 15., szerda

Anna olvas

Nagyszerű érzés ilyen képeket látni, ahol egy olvasót ennyire magával ragad a történet. 


2016. június 11., szombat

2016. május 30., hétfő

Az új doki


 
-- Piperkőc!
Mókus Rézi majdnem elvétette az öreg tölgyet, amelyre éppen átszökkent volna. Fürgén elkapott egy erősebb gallyat, feltornászta magát az ágra, aztán csodálkozva megfordult.
-- Rólam beszéltek? – kérdezte elképedve a két balkáni gerlét, akik összehajolva súgtak-búgtak a szomszédos nyírfán. – Én lennék a piperkőc?
Kritikus tekintettel végignézett magán, de semmi kirívót nem talált.
Gerle Berta turbékolva felkacagott.
-- Piperkőc? Még hogy te? – kérdezte nevetve, és legyintett. – Már megbocsáss, de hiszen te évek óta ebben a kissé kopottas mókusbundában jársz. Nem, nem rólad van szó.
-- Hanem kiről?
-- A zöld küllőről – szólalt meg Gerle Márta. - Tudod, Rézi, az új dokiról. Nézd csak meg, milyen tarkabarka.
-- Attól még lehet jó orvos – felelt bosszankodva Rézi –, nem a külső a fontos.
-- Hát igen, igen – szólt közbe fontoskodva a bokrok tövén csipegető Varjú Verbéna. – De hogyha Harkály dokinak megfelelt az a szép fekete-fehér ruha, azzal a csinos kis piros sapkával, akkor az új doki minek rázza úgy a rongyot? Mintha csak hencegne azzal a nagy színességgel.
És dohogva végignézett a maga fekete gúnyáján.
-- Úgy van, úgy, úgy – bólogatott nagy egyetértésben a két szürke gerle – egy ilyen piperkőc talán nem is lehet olyan jó orvos, mint Harkály doki volt.
-- Lárifári – fakadt ki mérgesen Mókus Rézi – Micsoda butaság. Nektek meg nincs jobb dolgotok, mint másokról pletykálni?
A két vadgalamb erre sértődötten megvonta a vállát, és zavartan tollászkodni kezdett, a varjú meg sietve odébbállt.
Rézi még mindig felpaprikázva elviharzott Szarka Szibillhez, és elmondta neki, miről pletykáltak a galambok.
-- Én nem bánom a külsejét – válaszolt elgondolkodva Szibill -, de ez az új doki valóban fura egy kicsit.
-- Hogyhogy fura?
-- Hát olyan furákat mond.
-- Igazán? Ezt meg honnan tudod?
-- A múlt héten elmentem hozzá. Tudod, mikor olyan rekedt voltam. Nem emlékszel?
-- Szibill, te általában mindig rekedt vagy – jegyezte meg Mókus Rézi, és a bosszúságát feledve, elvigyorodott.
A szarka mérgesen hátat fordított neki, és duzzogva hallgatott.
-- Csak vicceltem, Szibill, nagyon szép a hangod. Ne duzzogj. Inkább mondd tovább, hogy mi volt a dokinál – kérlelte Rézi.
Szibill a válla fölött rápillantott, aztán vonakodva megfordult.
-- Hát Harkály doki ilyenkor mindig egy kis kamillát javasolt – magyarázta - Hogy főzzek kamillateát, és azt igyam. Rendbe is hozta mindig a torkomat.
-- Aha. És az új doki mit mondott?
-- Valami orvosi székfűt ajánlott. Nem is tudom, mi az. Hát miért nem jó az neki, amit már megszoktunk?
Mókus Rézi nem tudta, erre mit mondjon. Magában morfondírozott egy darabig, aztán megkérdezte:
-- És akkor mit csináltál?
-- Hát főztem egy kis kamillateát. Meg is gyógyult a torkom.
Bosszúsan legyintett.
-- Még hogy orvosi székfű. Te hallottál már róla?
-- Nem hinném. De tudod, mit? Menjünk el Gyík Sanyához, neki rengeteg könyve van. Biztos akad olyan, amiben gyógynövények vannak.
Gyík Sanya épp egy fatörzsön napozott, nagy pohár limonádé társaságában. A kezében egy vékony könyv volt, mackóval a borítóján.
-- Nahát, vendégek – mondta örömmel, amikor meglátta őket. – Mi járatban?
Akkurátusan becsukta a könyvet, és letette a fatörzsre a limonádé mellé.
-- Neked sok könyved van, igaz? – kérdezte Mókus Rézi, rögtön a lényegre térve.
-- De mennyire - bólogatott Gyík Sanya – Szeretem a könyveket.
-- Van olyan is, amiben gyógynövények vannak?
-- Hát persze, több is. Gyógynövényt akartok gyűjteni?
-- Nem, nem – szólt közbe Szarka Szibill – csak meg akarunk nézni egyet. Olyan könyv kell, ahol van kép is.
– Mindjárt hozom – bólintott a gyík.
Térült-fordult, és egy nagy alakú könyvvel tért vissza.
-- Ebben minden fontosabb gyógynövényt megtaláltok – kopogtatta meg a borítót – mit kerestek tulajdonképpen?
-- Úgy hívják, orvosi székfű – válaszolta Szibill.
-- Ja, a kamilla? – nézett rájuk csodálkozva Sanya. – Azt hittem, valami ritkaság kell nektek.
-- Nem, nem a kamilla – toppantott türelmetlenül a szarka. – Orvosi székfű. Mondom.
-- Hát én is mondom – lapozgatott a könyvben a gyík – itt van, ni. Orvosi székfű, más néven kamilla. Ez a kettő ugyanaz.
-- Hát hogy lenne már ugyanaz? – fortyant fel a szarka – Ha az egyiket kamillának hívják, a másikat meg orvosi székfűnek. Hogy lehetne ugyanaz?
-- Ez a kamilla hivatalos neve. Nézd, itt a képe is.
Mindhárman csendben tanulmányozták a képet, amelyen egy szép kamillavirág virított.
-- Te, Szibill – szólalt meg óvatosan Rézi, nehogy megint megbántsa a barátnőjét - A zöld küllő ugyanazt rendelte neked, mint Harkály doki.
Szibill elvörösödött.
-- Hát akkor miért nem úgy mondta? – fortyant fel - Minek ez a hókusz-pókusz?
Még hazafelé is magában dohogott. Aztán egyszer csak elnevette magát.
-- Milyen süsü voltam.
-- Hááát – vigyorgott Rézi – ami azt illeti, én sem voltam nálad okosabb. A zsák, meg a foltja.
-- Az.
-- Jó napot, hölgyek. Remélem, egyikük sem beteg ezen a szép napon - rikkantott rájuk valaki. Amint csodálkozva körülnéztek, meglátták a zöld küllőt, aki a fagyöngyöt csipegette egy közeli nyírfán.
-- Nem-nem – jelentette ki sietve Mókus Rézi. – Szibillnek használt az orvosi székfű.
A szarka hirtelen elfordult, és a fészkében kezdett rendezgetni valamit.
-- Jó, hogy találkoztunk – röppent közelebb az új doki – hamarosan elkészülök a rendelő bővítésével, és a jövő kedden házavatót tartok. Szeretettel várok rá mindenkit.
-- Jó ötlet, doki – bólintott Rézi – legalább mindnyájan megismernek. Szólunk a többieknek is.
Szibill meg Rézi felkeresett mindenkit a tisztáson, és átadta nekik az új doki üzenetét.
A tisztás lakói nagy örömmel elfogadták a meghívást. Még Varjú Verbéna is, kissé zsörtölődve ugyan, de beleegyezett, hogy elmegy.
-- Legalább jól szemügyre veszem azt a tarka ruháját – mondta, és göcögve nevetett.
Hanem Gerle Berta, és a nővére, Gerle Márta megmakacsolta magát.  
-- Menjen csak, aki akar – jelentette ki Gerle Berta – én ennek az új dokinak nem megyek a közelébe. Nem bízom benne.
Márta is csak rázta a fejét. Hiába győzködte őket Rézi, nem álltak kötélnek.
A következő kedden ott tolongott az Erdei Tisztás apraja-nagyja az öreg tölgynél, ahol a zöld küllő lakott. Bekukkantottak a megújult rendelőbe is, amelynek ajtajában büszkén álldogált az új doki.
-- Nem is tudom, mit kívánjak – jegyezte meg tréfásan – hogy gyakran találkozzunk, vagy, hogy ritkábban. Végül is, ha mindenki egészséges, felkopik az orvos álla.
És jóízűen nevetett.
Mókus Rézi meg Szibill közben elmesélte a többieknek a kamillás esetet. Éppen ezen derültek a cinke családdal, amikor Rézi felfigyelt valami kiabálásra.
-- Segítség! Segítsenek! Doki! – kiabálta valaki ijedten. Aztán a lombok közül előbukkant Gerle Berta és Gerle Márta. Berta legkisebbik fiókáját, a kis Bonifácot cipelték a karjukban.
A gerle fiókák egész délután nagy élvezettel tömték magukba a földiszedret, és Bonifác olyan mohón ette az édes gyümölcsöt, hogy egyszer csak félrenyelt. A szeder megakadt a torkán, és nem kapott levegőt. Fuldokolva köhögött, és egyre jobban elkékült a feje.
Gerle Berta először finoman, aztán egyre erősebben ütögette a fiókája hátát, de nem sok eredménnyel.
-- Vigyük el az orvoshoz – nézett kétségbeesetten Mártára.
Felkapták a gyereket, és sebesen elindultak az új dokihoz.
-- Doki – kiabált fel Rézi a zöld küllőnek, amint meglátta a közeledő gerléket – azt hiszem, itt valami nagy baj van.
A zöld küllő odacsörtetett a gerlecsaládhoz. Mindenkit elparancsolt a kis Bonifác mellől. A fióka mögé lépett, erős szárnyával átkarolta a mellkasát, aztán hirtelen mozdulattal megrántotta. A fióka szájából nagy ívben kirepült egy nagy szeder.
-- Na, most már minden rendben – jelentette ki a küllő elégedetten, és megpaskolta a rogyadozó Gerle Berta kezét – Hamarosan jobb lesz a kis fickó, mint új korában.
Bonifác még nem tudott szólni az ijedtségtől. Az anyja szárnya mögé bújt.
-- Köszönjük, doki – hálálkodott Gerle Berta - Ezt Harkály doki sem csinálhatta volna jobban.
-- Harkály doki? – nézett rá a küllő – Hát ezt éppen ő tanította nekem.
-- Hogyhogy?
-- Harkály doki a nagybátyám – mosolygott az új doki –, tőle tanultam mindent, amit tudok.
-- Na, látod – bökte oldalba Rézi Szarka Szibillt.
-- Azért a nagy ijedségre adhatnak egy kis orvosi székfű főzetet a gyereknek – tanácsolta a zöld küllő a gerléknek – Ma jobban alszik tőle.
 Aztán Szarka Szibillre nézett, és nevetve hozzátette:
 – De nem bánom, ha egy kis kamillateát főznek neki, talán az is jó lesz.









2016. május 20., péntek

Könyvheti dedikálás 2016. június 11.


2016. június 11-én (szombaton)

a budapesti Vörösmarty téren dedikálom
 
Elrabolták a siklót, és A tekergő bőregér című könyveimet


10 -11 óra között a 81-es standnál

12 -13 óra között a 15-ös standnál


Nagyon sok szeretettel várok minden kedves érdeklődőt.


 

2016. május 11., szerda