2015. november 22., vasárnap

Egy mese A tekergő bőregér című kötetből - A két civakodó mosómedve



Mosó Misi a patak szélén állva a mosás mesterfogásaira oktatta nála vakációzó két unokaöccsét, Dinit és Danit.
Kiemelt a mosnivalók halmából egy szép zöld mohatakarót, aztán fejcsóválva kijelentette:
– Nem, ezt nem adom a kezetekbe. Ez Mókus Rézi anyai öröksége, kényes portéka.
Beletúrt a fűben heverő kupacba, és előhúzott egy szép kék csíkos sapkát, a hozzá illő sállal.
– Ez Napóleoné. Jó erős fonálból kötötte a mamája. Ezzel próbálkozhattok. De óvatosan! Mutatom, hogy csináljátok.
Mosó Misi fürgén, könnyed mozdulatokkal mosni kezdte Mókus Rézi takaróját, a két unokaöccse meg nagy igyekezettel próbálta utánozni.
– Vigyázz Dani a pomponnal – figyelmeztette ikertestvérét Dini.
– Te meg a rojtokkal a sálon – vágott vissza Dani.
– Nem vagyok béna – jelentette ki sértődötten Dini.
– Én sem – közölte Dani.
Mosó Misi először mosolygott a kakaskodáson, de aztán megelégelte a feleselést.
– Elég legyen a civakodásból – dörmögte bosszúsan. – Inkább a kezetek járjon.
A két gyerek megszeppenten elhallgatott, és még fürgébben csutakolták Napóleon sapkáját meg a sálját.
– Jó lesz, Misi bácsi? – emelte fel kis idő múlva a sapkát Dani. – Szerintem már szép.
– A sál is – vágta rá sietve Dini, nehogy valamiben lemaradjon a testvére mögött.
Mosó Misi komótosan szemügyre vette a munkájukat. Aztán elmosolyodott.
– Jól van – bólintott. – Szépen megcsináltátok. Most terítsétek fel a fűzfa ágára.
A két kis mosómedve büszkén vitte a fűzfához a sapkát meg a sálat.
– Menj odébb, így lelóg a rojt – tolta odébb a testvérét a könyökével Dini.
– De arra az ágra én akarok teregetni.
– Keress egy másikat.
– Fiúk! – dörrent rájuk Mosó Misi. – Mi ez a nagy perpatvar már megint?
 Dini és Dani abbahagyta a civakodást.
– Jól van, apafej, teregesd a rojtjaidat – mondta Dani, és egy magasabb ágra biggyesztette a sapkát.
Aztán mindketten hátraléptek, és elégedetten szemügyre vették a munkájukat.
– Menők vagyunk – biccentett Dini, és egymásra vigyorogtak.
– Ezt már szeretem – szusszant Mosó Misi. – Na, gyertek, segítsetek nekem ezt összehajtani.
Kiemelte a vízből Rézi mohatakaróját, és óvatosan megrázta.
– Fogjátok a másik végét – utasította a két fiút.
– Majd én megfogom azt a sarkát – csörtetett előre Dini.
– Nem, ott én akarom – ellenkezett Dani.
Utána kapott, és megrántotta. Mosó Misi kezéből kicsúszott a vizes anyag, de Dini sem tudta megtartani egyedül. A szép zöld mohatakaró beleesett a patakba, és már vitte is magával a víz sebesen.
– Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! – fakadt ki dühösen Misi. – Utána, fiúk, kapjuk el!
A két kis mosómedve belevetette magát a vízbe, és hevesen csapkodva úszott a gyorsan távolodó takaró után.
Misi a patak partján rohant inaszakadtából, és közben hangosan kiabált.
– Fogják meg! Kapja el valaki!
A pisztráng testvérek éppen a következő szinkronúszó versenyre gyakoroltak a patakban. Amint megértették, miről van szó, nevetve vetették magukat az elszabadult takaró után.
Utol is érték, amikor az fennakadt a patakba dőlt nyárfa törzsén. Aztán csak csendben nézelődve várták, hogy a mosómedvék is odaérjenek.
Misi a fejét vakargatva állt a vízbe dőlt fatörzsön.
– Hát ez bizony elszakadt – állapította meg gyászos képpel.
A pisztrángok együtt érzőn bólogattak. A szép zöld mohatakaró egyik sarkán valóban ott éktelenkedett egy kis szakadás.
– Segítünk leszedni – sürgölődtek. – Majd itt a víz alatt leemeljük erről az ágról. Tartsátok.
Óvatosan lefejtették a fatörzsről a takarót. Misi leterítette a fűbe, és keserves képpel megszemlélte.
– Sajnáljuk, Misi bácsi – motyogta a két kis mosómedve. – Nem veszekszünk többet.
– Megette a fene – legyintett Mosó Misi. – Most mit mondok Rézinek? Szegény nagyon oda lesz.
Csendben ácsorogtak a szakadt takaró körül. Dini és Dani bűnbánó képpel állt egyik lábáról a másikra.
Misi végül megszólalt.
– Na, fiúk, most elmegyünk Rézihez, és elmondjátok neki, mi történt. Aztán majd megpróbáljuk valahogyan helyrehozni a dolgot.
Csigalassúsággal vánszorgott a két fiú az öreg bükkfa felé. Előre szepegtek, vajon mit fog szólni Rézi. Mosó Misi töprengve ballagott mögöttük, vállán az összecsavart takaróval.
Mókus Rézi épp az odúja előtt futó vastag ágon ült, és egy tobozt rágcsált, amit elejtett a meglepetéstől, amikor meglátta a gyászos képpel közeledő kis csapatot.
– Misi! Valami baj van? – kiáltotta, és leszaladt hozzájuk a fa törzsén.
Misi a két unokaöccsére nézett.
– Na, fiúk – mondta.
Dani megköszörülte a torkát.
– Sajnos, Rézi, elszakítottuk a takaródat – mondta, azzal lehorgasztotta a fejét.
– Mert civakodtunk – tette hozzá Dini. – Nagyon sajnáljuk.
– Ó, jaj – mondta Rézi szomorúan. – Szeretem azt a takarót. Nagyon elszakadt?
– Szerencsére nem – felelte Misi. – És már azt is kitaláltam, hogyan hozzuk rendbe. Elvisszük Leóhoz. Indulás, jómadarak.
Amikor odaértek a galagonyabokorhoz, Leó, a pókgyerek vidáman fogadta őket.
– Mi ez a nagy szomorúság, Misi? – kiáltotta. – Talán nincs mit mosnotok?
Misi nagyot sóhajtva a zöld mohatakaróra mutatott.
– Ez itt a baj – mondta.
Leó fürgén lejjebb siklott a pókfonálon, és alaposan szemügyre vette a szakadást.
– Csak ez a gond? – rikkantotta. – Hát ezt én befoltozom egy perc alatt. Szebb lesz, mint új korában. Mintát is akarsz?
– Nem-nem. Azt hiszem, Rézi pont olyannak szeretné, amilyen volt.
– Nem probléma – jelentette ki fontoskodva Leó.
Megtornásztatta a lábait, ahogy a zongoristák az ujjaikat szokták, aztán nekiveselkedett, és villámgyorsan befoltozta a takarót. Amikor végzett, hátralépett, és kicsit meghajtotta magát.
Voilá – mondta. – Na, hol volt elszakadva?
A három mosómedve figyelmesen szemlélődött, de nem tudták felfedezni a szakadás nyomát.
– Zseni vagy, Leó – bökte ki végül boldogan Misi. 
– Tudom – biccentett szerényen a pók. Aztán elvigyorodott.
Nevettek a mosómedvék is. A két kicsi egymás hátát csapkodta nagy megkönnyebbülésében.
– Elég ebből! – zörrent rájuk a nagybátyjuk. – Ne kezdjétek újra! Vigyük el gyorsan Rézinek a takaróját.
Elbúcsúztak Leótól, ügyesen összehajtogatták a szép mohatakarót, aztán Misi a vállára kapta, és a két elcsendesedett mosómedveboccsal a nyomában sietve elindult vele a vén bükkfa felé.

*

Ha tetszett a mese, itt kapható a könyv: 
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/palasthy-agnes-a-tekergo-boreger-7283

2015. november 21., szombat

Újabb mesék az erdei tisztásról

Örömmel mutatom A tekergő bőregér borítóját. Karácsonyra kijön, lehet előrendelni...