Csoda történt: idén nem zuhogott az eső a Könyvhéten, amikor dedikáltam. No, nem, mintha ez a hőguta jobb lenne. Sose hittem volna, hogy még visszasírom azt a jó kis esőt...
Az új helyszín miatt egyébként - no meg mivel kis késésben voltam - GPS-szel mentem a metrótól a standig. Hát, először mondjuk bevezetett egy szállodába, aztán egy boltba, ahol kértem engedélyt áthúzni a légtéren. Innen már sima ügy volt, gond nélkül odaértem, és a standnál nagyon aranyosan fogadtak.
Ami a lényeget illeti, volt néhány kedves érdeklődő, akivel szót váltottam, dedikáltam is egy kicsit, és magamban nyugtáztam, a vásárlási szándék. eldöntésénél komoly adu volt, amikor megmondtam, hogy néhány iskolában kötelező olvasmány lett a könyveimből.
A dedikálás után végigsétáltam a Korzón, beköszöntem a másik standnál, irigyen megcsodáltam a Grecsónál álló sort, aztán elindultam hazafelé.
Úgy gondoltam, visszafele már eltalálok a metróállomásra GPS nélkül, magam is. Ám amikor egy deszka alagúttal találtam szembe magam, és nem láttam, hova torkollik, inkább megkérdeztem két hölgyet, akik éppen akkor bújtak ki belőle.
-- Ez az alagút a metróhoz vezet? - kérdeztem frappánsan.
Az egyik hölgy nyitotta a száját, de a másik leintette. A szemembe nézett, és hangosan, lassan, tisztán artikulálva, ahogy a külföldiekkel szokás beszélni, azt mondta:
-- You want the Metro, right? Go ahead.
Úgyhogy bátran bemerészkedtem az alagútba. És tényleg a metrónál lyukadtam ki, és minden gond nélkül haza is értem. Az esőt már a saját balkonunkról néztem. Mert eső nélkül nincs Könyvhét.
Ami a lényeget illeti, volt néhány kedves érdeklődő, akivel szót váltottam, dedikáltam is egy kicsit, és magamban nyugtáztam, a vásárlási szándék. eldöntésénél komoly adu volt, amikor megmondtam, hogy néhány iskolában kötelező olvasmány lett a könyveimből.
A dedikálás után végigsétáltam a Korzón, beköszöntem a másik standnál, irigyen megcsodáltam a Grecsónál álló sort, aztán elindultam hazafelé.
Úgy gondoltam, visszafele már eltalálok a metróállomásra GPS nélkül, magam is. Ám amikor egy deszka alagúttal találtam szembe magam, és nem láttam, hova torkollik, inkább megkérdeztem két hölgyet, akik éppen akkor bújtak ki belőle.
-- Ez az alagút a metróhoz vezet? - kérdeztem frappánsan.
Az egyik hölgy nyitotta a száját, de a másik leintette. A szemembe nézett, és hangosan, lassan, tisztán artikulálva, ahogy a külföldiekkel szokás beszélni, azt mondta:
-- You want the Metro, right? Go ahead.
Úgyhogy bátran bemerészkedtem az alagútba. És tényleg a metrónál lyukadtam ki, és minden gond nélkül haza is értem. Az esőt már a saját balkonunkról néztem. Mert eső nélkül nincs Könyvhét.
Utóirat: ha minden igaz, a következő évben már eggyel több könyv lesz a képen. :)
És ez volt tavaly... Ázott ürge...
