Színdarab a mesémből

Az a hatalmas öröm ért, hogy a környei Kisfaludy Általános Iskola színjátszó csoportja színdarabot írt az egyik mesémből, és tegnap előadták az iskola gálaműsorán. A Katica világgá megy című meséről van szó, amely az Elrabolták a siklót című első mesekönyvemben jelent meg. Remek előadás volt, nagyon ügyesek voltak a gyerekek, és kitűnő feldolgozást készített a két kolléganő, Láng Éva és Odlerné Takács Zsuzsanna. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Katica és Sziszi a szöcske találkoznak a buta és verekedős mezei poloskákkal. Itt olvasható a jelenet, és belinkelem a videót is róla, amelyet a Katicát játszó Míra anyukája készített. :)

Katica világgá megy – részlet : találkozás a mezei poloskákkal 

Sziszi és Katica indultak volna tovább, de hirtelen előttük termett egy zajos társaság. Hangosan kiabáltak, lökdösődtek egymással a porlepte alakok, és időnként nyerítve felnevettek.

– Katica, gyere, kerüljük el őket – húzta vissza Sziszi a barátját.

– Miért, kik ezek?

– Mezei poloskák – felelte halkan a szöcske. – Nem csak nagyon ostobák, de nagyon büdösek is.

Ez utóbbit már csak súgta, de a jövevények így is meghallották. A legnagyobbik, akinek divatosan hátra volt fésülve a csápja, lecövekelt előttük, és kezével intve leállította a többieket is.

– Mire vágsz fel úgy, te szöcske? – kérdezték a poloskák, és fenyegetően köréjük gyűltek.

Hirtelen megakadt a tekintetük Katicán. A banda vezére odaállt eléje.

– Hát te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte tőle.

– Katica vagyok, nem látod? – vetette fel a fejét önérzetesen Katica.

– Katica! Hihihi! Még hogy katica! – fogták az oldalukat a nevetéstől a poloskák.

– Bruhaha! – nevetett a bandavezér is. – Hiszen mindenki tudja, hogy a katicák hátán pöttyök vannak. Úgy is hívják őket, hogy öt… nem, hat… vagy mégis öt…

Ujjain számolgatni kezdett.

– Öt, vagy hat, vagy…

– Hagyd békén a barátomat! – pattant Katica elé Sziszi. – Igenis ő Katica. Te meg egy buta szamár vagy!

– Mi van? Mit mondtál? Hát nem vagyok én szamár! Hát hogy lehetnék én szamár, mikor én poloska vagyok?

– Pepe, azt hiszem, sértésnek szánta – jegyezte meg halkan az egyik testvére.

– Micsoda? Te sértegetni mersz, te szöcske? Majd mindjárt elzongorázom a nótádat!

– Talán elhúzod – jegyezte meg hetykén Sziszi, és karba fonta a kezét. Katica azért látta, hogy egy kicsit erőltetett a mosolya.

A poloskavezér fenyegetően elindult Sziszi felé, aztán hirtelen megtorpant, és törölgetni kezdte a fejét. Valami fura, sárgás por záporozott rá az égből. Aztán a társai is kapálózni kezdtek.

– Juhhhééé! – kurjantotta egy vidám hang fölöttük.

Katica felnézett. A méhecske éppen belenyúlt a zsákjába, hogy újabb adag virágporral dobálja meg a poloskákat.

A legidősebb poloska hátrálni kezdett.

– Most nem érek rá – motyogta. – Még találkozunk. Úgy megraklak majd, hogy cimbalomnak nézed az eget.

– Nagybőgőnek! – kiáltotta a sebesen visszavonuló poloskák után Sziszi. Aztán kidüllesztett mellel megjegyezte:

– Hiába, na, félelmetes vagyok.

– Az vagy, Sziszi – válaszolt Katica. – De azért jól jött a méhecske segítsége is.

– Aha – vigyorgott Sziszi. - Kösz, méhecske.

Az csak mosolyogva integetett, és már repült is tovább.

Jelenet az előadásból