- Kisasszony, idejönne egy pillanatra?
A törékeny stewardess
rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és
kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.
- Meg tudná nekem
mondani, hogy mi ez? - kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől,
és a legutolsó ülés sor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.
- Cicavécé - felelte magától értetődő
természetességgel, ragyogó mosollyal a stewardess.
- Hogy micsoda?
- Macskaalom. Tudja,
uram, amibe a cicák... - elhalt a hangja. Ez talán nem a megfelelő téma volt
egy első osztályú utas számára.
- Tudom, kisasszony,
hogy mi az. Tudom, csak nem értem. Hogy pontosabban fogalmazzak, nem akarok
hinni a szememnek.
- Öööö... meg tudom magyarázni, uram.
Ám az utas mintha meg sem hallotta volna.
- Nem szóltam, amikor az
indulás után a repülőtér fölött köröztünk fél órát, mert Mr Aladdinnak késett a
csatlakozása. Bár meg kell mondanom, hogy a kuplunghiba miatt időnként
felröppenő repülő szőnyege okozott néhány meleg percet a kabinban. De nem
szóltam. Azt sem tettem szóvá, amikor kis kitérőt tettünk, hogy a Nagymedvének
ledobjunk egy doboz paprikás medvesajtot.
Emberek vagyunk. De, kisasszony, mindennek van határa. És ez a cicavécé...hát ez…
Elvörösödött a feje. Úgy nézett ki, mint
akit gutaütés kerülget.
- Azt hiszem, mindjárt felrobban az agyam
– mondta - Hát mindenki megbolondult?
- Biztosíthatom, uram,
erről szó sincs. Ám, mint bizonyára hallotta, cégünkben nemrégiben jelentős
részesedést vásárolt a "Sajtból van a Hold" Eb Holding. Az ő
utasításukra módosítanunk kellett az eredeti útvonalunkon. Jelenleg olyan légi
folyosót használunk, amely átvezet az Egerentyű Ködön. Ön is értesülhetett
róla, hogy ezen a területen sajnos számolnunk kell egér kalózok támadásával.
- Micsoda? Engem erről senki nem
tájékoztatott.
- Sajnálom, uram. Az
egér kalózok támadásának kivédésére cégünk légi marsallt állított
szolgálatba.
- Öööö...nem értem az összefüggést.
- Jöjjön velem, uram. Megmutatom.
Felmentek a gép emeletére.
Itt kevesebb utas tartózkodott. A fiatal stewardess odavezette a férfit az
egyik kényelmes karosszékhez, amelynek a támlája nézett az utastér felé. A nő
halkan köhintett, mire a fotel hirtelen feléjük fordult.
Az utasnak hallhatóan
elakadt a lélegzete. A karosszékben egy hatalmas, kövérkés kandúr
terpeszkedett, kakaót iszogatva.
- Ő a légi marsall? - kapkodott levegő
után az utas.
- Igen. Ő az. Csizmás Kandúr. Talán már
hallott róla.
- De hát ez felháborító!
Panaszt fogok tenni a... - elhalt a hangja. Belenézett a légi marsall szemébe,
és egy ártatlan cicamica nézett vissza rá. Mint az ő Cickomja, a kiscica, akit
kicsi korában kapott, egy régi karácsonyon. Mennyire szerette azt a cicát...
- Khm - mondta zavartan,
és elfordult. - Sajnálom, kisasszony, hogy ekkora ügyet csináltam belőle.
Hogyne, a cicusnak is jár, ami jár. Elnézést.
- Semmi baj, uram.
Valóban kissé szokatlan módszer. Engedje meg, hogy visszakísérjem a helyére.
Erre parancsoljon.
Az utas háta mögül visszanézett a
macskára, és rákacsintott.
- Vén gazember - súgta. - Már megint
bejött a trükköd. Mindjárt hozok még egy kis kakaót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése