A fejszámoló gekkó - The gecko who couldn’t count

A fejszámoló gekkó

Adorján, az öreg gekkó hátradőlt a puha mohapárnán. Ujjait összeillesztette, kis kupolát formálva a mellkasa előtt, és bátorítóan nézett az unokaöccsére.

– Hát mi a baj, fiacskám? – kérdezte a gyászos arccal gubbasztó gyerektől.

– Nem tudok számolni, Adorján bácsi – felelte lehangoltan Tóbiás. – Azt mondta a tanító úr, hogy gyakoroljak sokat. De hogyan gyakoroljak, ha nem értem? Nem megy ez nekem sehogyan sem.

Elkeseredetten legyintett.

– Egyszerűen buta vagyok, és kész.

– Ezt kétlem, fiacskám – jegyezte meg elgondolkodva az öreg. – A mi családunkban a butaság teljesen kizárt. Abszolút. Lássuk csak, mit tehetnénk.

Kis ideig némán töprengett. Aztán felcsillant a szeme.

– Tudom már! Hát kezdjük az alapoknál. Fogd meg a fejed, Tóbiás. Megvan? Hány fejed van?

– Hát egy, Adorján bácsi – vágta rá nevetve Tóbiás. – Annyira azért nem vagyok buta.

– Ezt mondom én is. Most nézz rám. Nekem hány fejem van?

Az unokaöccse kutatóan nézett a szemébe. Vajon viccel az öreg?

– Neked is egy fejed van, Adorján bácsi – jelentette ki végül. Aztán izgatottan kibökte. – És ott van a barátom, Róka Berci. Neki is egy feje van. Meg a vakondnak, meg a…

– Jól van, fiacskám, nem kell mindet elsorolni – jegyezte meg sietve az öreg. – Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy minden általunk ismert állatnak itt a környéken nagy általánosságban egyetlen feje van.

Kis tűnődés után hozzátette:

– Hallottam ugyan valami kétfejű sast emlegetni, de azt a magam részéről inkább a legendák világába sorolnám. Szóval megvan az egyes szám. Most menjünk tovább a kettőre.

– Jól van, Adorján bácsi. Menjünk.

– Hát nézz a szemembe, Tóbiás.

– Nézek.

Az öreg türelmesen várt. A gyerek tekintete lassan elkalandozott. Az öreg rászólt.

– Tóbiás! Hát hány szemem van?

A gyerek csodálkozva ránézett. Egyenként belenézett az öreg szemébe, aztán látszott, amint örömében felcsillant a tekintete.

– Kettő! – kiáltotta diadalmasan. – Adorján bácsi! Kettő szemed van!

– Na, jól van, fiacskám. Látsz még valamiből kettőt rajtam? Nézz meg jól – és megemelte a két kezét.

– Két kezed van, Adorján bácsi! – hadarta izgatottan Tóbiás. – Két kezed van, és két szemed.

Felemelte a saját kezét, és megforgatta a szeme előtt.

– Nekem is két kezem van – jelentette ki végül, lelkesen hadonászva. – Kettő. Egy, meg egy.

– Hát eddig megvolnánk – bólogatott Adorján. – Hanem a három… Hogy mutassam meg a hármat…

Megvakarta a fejét.

– Tudom már! – emelte meg az ujját – Hozok neked három szem málnát. Tegnap kaptam Mókus Rézitől.

Térült-fordult, és hozta az odújából a málnát. Lerakta egy fatörzsre egymás mellé sorba.

– Látod? Egy, meg egy, meg egy. Három. Megjegyezted?

Tóbiás bólintott, és nagyot nyelt.

Adorján a gyerek háta mögé mutatott.

– Nézz csak oda, Tóbiás! Mi van ott a bokorban?

Amint az unokaöccse elfordult, az öreg felkapott egy málnaszemet, és a háta mögé rejtette.

Tóbiás egy darabig elmélyülten szemlélődött, de nem látott semmit, úgyhogy értetlenül visszafordult Adorjánhoz.

– Nincs ott semmi, Adorján bácsi.

Aztán a tekintete a fatörzsre siklott.

– Adorján bácsi! – kiáltotta szemrehányóan – Hát itt csak két málna van.

– Ez a beszéd, fiacskám! – nevetett az öreg, és visszatette a harmadik szem gyümölcsöt. – Még hogy te nem tudsz számolni? De mennyire, hogy tudsz. Mára elég is lesz. Majd holnap folytatjuk.

Szeretettel vállon veregette a gyereket.

– A málnát meg megeheted.

The gecko who couldn’t count

Adrian, the old gecko sat back on the soft moss cushion. He touched his fingertips lightly together, forming a small dome over his chest and looked at his nephew encouragingly.

‘What's the matter, son?’ he asked the grim-faced kid sitting slumped into his seat.

‘I can’t count Uncle Adrian’ Tobias answered gloomily. ‘The teacher told me to practice a lot. But how can I practice if I don’t understand it at all? It doesn’t work for me.’

He desperately waved his hand.

‘I'm just stupid, full stop.’

‘I doubt it, my boy’ the old man said thoughtfully. ‘In our family, stupidity is totally out of the question. Absolutely. Let's see what we can do.’

He silently pondered for a while. Then his eyes lit up.

‘I know! Let's start it with the basics. Grab your head, Tobias. Ready? How many heads have you got?’

‘One, of course, Uncle Adrian’ Tobias retorted laughing. ‘I'm not that stupid.’

‘That’s exactly what I’m saying. Now look at me. How many heads have I got?’

His nephew looked at him suspiciously. Was the old man joking?

‘You’ve also got one head, Uncle Adrian’ he finally answered. Then he blurted out excitedly. ‘And there is my friend, Benny Fox. He also has one head. Then the mole, and the ...’

‘All right, my boy, all right. You don’t have to list them all’ the old man said hastily. ‘I think we can conclude that all the animals we know in the area, generally possess one head.’
After some thought, he added:

‘I did hear about some two-headed eagle, admittedly, but I would rather classify it in the world of legends. So we have already got the number one. Now let's move on to the number two.’

‘All right, Uncle Adrian. Let's move.’

‘Well, look me in the eye, Tobias.’

‘I’m looking.’

The old man waited patiently. The child's eyes slowly started wandering.

‘Tobias!’ The old man admonished him. ‘How many eyes have I got?’

The kid gazed at him in amazement. Then he looked into the old man‘s eyes one by one and his face lit up with delight.

‘Two!’ he cried triumphantly. ‘Uncle Adrian! You have got two eyes!’

‘All right, son. Can you see two of anything else on me? Look at me carefully’ and he raised his hands.

‘You’ve got two hands, Uncle Adrian!’ Tobias babbled excitedly.’ Two hands and two eyes.’

He raised his own hands and turned them in front of his eyes.

‘I've also got two hands’ he said finally, waving enthusiastically. ‘Two. One and one.

‘Well, so far so good’ Adrian nodded ‘But how shall I show you the number three?’

He scratched his head helplessly.

‘I know!’ He said finally lifting a finger ‘I'll get you three raspberries. I received them yesterday from Rosie the Squirrel.

He turned into his lair and came back soon with the raspberries. He lined them on a fallen tree trunk.

‘See? One and one and one. Three. Have you memorized it?’

Tobias nodded and swallowed hard.

Adrian pointed behind the child's back.

‘Look over there, Tobias! What’s there in the bush?’

As his nephew turned away, the old man picked up one raspberry and hid it behind his back.

Tobias gazed at the bush intently for a while, but did not see anything so he turned back to Adrian perplexed.

‘There's nothing over there, Uncle Adrian.’ he said.

Then his gaze fell on the trunk.

‘Uncle Adrian!’ he shouted accusingly ‘There are only two raspberries on the trunk now’.

‘That's the spirit, my boy!’ laughed the old man, promptly returning the third fruit. ‘Who says you cannot count? Yes, you can. But that will be enough for today. We'll go on with the counting tomorrow.’

He gently tapped the child on the shoulder.

‘And you can eat the raspberries.’