Róka Berci és a karácsonyi ajándék

Róka Berci magában motyogva ballagott a havas ösvényen az erdei tisztás felé. Lassan lépdelt, meg-megállt, végül lecövekelt egy terebélyes fenyőfa mellett, és elgondolkodva megvakarta a füle tövét.

Hirtelen meglendült a fenyő egyik ága, a rátelepedett hó pedig végigszánkázott rajta, majd lavinaként lezuhant, és beborította Berci fejét, mint egy mutatós, fehér sapka.

A kisróka meglepetten prüszkölt, aztán erélyes mozdulattal megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a váratlan égi áldástól. Végül felpillantott az ágra, ahonnan Mókus Rézi nézett vissza rá mentegetőző arccal.

-- Bocs, Berci – mondta bocsánatkérően a mókus –, nem láttam, hogy van valaki a fa alatt. Csak egy formás tobozért jöttem. Karácsonyi ajándék lesz. Tudod, Mókus Fricinek.

-- Aha – felelte Berci kedvetlenül.

A mókus fürkésző tekintetet vetett rá.

-- Valami baj van? – kérdezte.

-- Hááát…. van. – válaszolt lehangoltan a kisróka. - Mindjárt itt a karácsony, és még nem tudom, mit adjak ajándékba a nagymamámnak. Töröm a fejem, töröm, de hiába. Valami olyasmit szeretnék, aminek nagyon örül.

Reménykedve nézett Rézire.

-- Nincs valami ötleted?

A mókus tanácstalanul széttárta a karját. Aztán felcsillant a tekintete.

-- Tudod, mit? Látogasd meg, és puhatold ki ügyesen, minek örülne.

-- Ez jó lesz – mosolyodott el Berci. – Most úgyis hozzá megyek. Majd igyekszem kifürkészni, mit szeretne.

Azzal felvidulva kocogott tovább. Rézi egy ideig elgondolkodva nézett utána, aztán újra elmélyülten válogatni kezdett a tobozok között.

Berci hamarosan odaért a piros bogyókkal teli csipkebokorhoz, ami a nagyi kényelmes rókavára előtt terpeszkedett. Amint megkerülte a bokrot, meglátta a nagymamáját. Éppen a havat söpörte el a bejárat elől. Berci odaszaladt hozzá.

-- Szia, nagyi, ezt majd én befejezem. Te csak menj be a melegbe – mondta határozottan, és kivette a kezéből a söprűt.  

-- Jól van, drágám. Addig én főzök egy finom csipkebogyó teát – bólintott a nagymamája.

-- Kisróka koromban mindig jó meleg csipkebogyó teával várt minket a mamám, amikor hazaértünk a hógolyózásból – mondta később, a meleg teás bögrét Berci kezébe nyomva. - Jól esett a dermedt kezünknek.

-- Nekem is jól esik – bólintott vigyorogva Berci. Belekortyolt az illatos teába, aztán a bögre pereme fölött a nagyira nézett. – Mesélj még a gyerekkorodról nagyi.

-- Hát, akkoriban mindig kemény telek voltak. Emlékszem, egyszer alig tudtunk kijutni a rókavárból, mert szinte teljesen betemette a bejáratot a hó. Úgy szánkáztunk le a tetején, mint egy szánkózó dombon.

-- Nahát – ámult Berci.

-- Bizony. És egy hatalmas hó rókát építettünk a rókavár elé. Mikor este jött hozzánk a habókos Huba nagybátyánk, azt hitte a holdfényben, hogy igazi róka. Képzeld, megpróbált szóba elegyedni vele. És később sértődötten mesélte nekünk, hogy az idegen nem válaszolt neki.

Berci jót nevetett a történeten. Vele nevetett a nagyi is. Aztán felpattant a helyéről.

-- Gyere, Berci – mondta -, kidíszítjük a mézeskalácsot.

-- Az jó! – rakta le a bögrét Berci - Tehetek rá olyan színes cukrokat is?

-- Tehetsz, kisfiam – felelt a nagyi, megsimítva a fejét. Aztán huncut mosollyal hozzátette -- Úgyis te eszed meg majdnem az egészet.

Berci kicsit elpirult. De aztán látta, hogy csak ugratja a nagymamája, és szélesen elvigyorodott.

-- Na hallod, nagyi! Nem lehet neki ellenállni! Világbajnok a mézeskalácsod!

-- Világbajnok?

-- Az!

És összemosolyogtak.

Nagy egyetértésben kezdtek dolgozni, vidáman beszélgetve, ám Berci egyre csendesebb lett. Mindjárt indulnia kell haza, és még mindig nem sikerült kipuhatolnia, hogy minek örülne a nagymamája. Mikor az utolsó darab mézeskalácsnál jártak, vett egy mély lélegzetet, a nagyi szemébe nézett, és egyenesen megkérdezte.

-- Nagyi! Te mit szeretnél karácsonyra? Nem tudom kitalálni, hogy milyen ajándékot adjak neked.

A nagyi ránézett, és egy kicsit bepárásodott a szeme.

-- Édes kisfiam – mondta kedvesen –, hiszen már adtál ajándékot, nem is egyet.

-- Tényleg? – kérdezte értetlenül a kisróka.

-- Tényleg – bólintott a nagyi. Azzal kézen fogta, az ajtóhoz vezette, és a tisztára söpört bejárat felé intett – Látod? Elsöpörted a havat.

Majd az asztalon sorakozó mézeskalácsokat mutatta.

-- És kidíszítetted velem a mézeskalácsokat.

Aztán megsimogatta a kisróka fejét.

-- De tudod, mi volt a legnagyobb ajándékod? – kérdezte mosolyogva.

-- Mi? – kíváncsiskodott Berci.

-- Hogy velem töltötted a délutánt.

-- Holnap is jövök, nagyi – búcsúzkodott elgondolkodva a kisróka.

-- Várlak.