2012. március 9., péntek

Napóleon, a vadmalac



Napóleon, a csíkos vadmalac nyugtalanul fészkelődött a vackán. Éhes volt. Ez nála nem volt nagy csoda, mert Napóleon állandóan tudott volna enni. Pedig a falánksága miatt már sokszor került kellemetlen helyzetbe.
Például legutóbb is, amikor Bagoly a mérgező növényeket mutatta meg nekik a tisztás körül.
Napóleon az elején még nagyon figyelt, mikor a fura nevű csattanó maszlagról, meg a bolondító beléndekről volt szó. Igaz, amikor Bagoly a koloncos bajmócát mutatta nekik, Napóleon már nem bírt a jókedvével. Nyuszi Pankával, meg a legkisebb sün gyerekkel hanyatt vetették magukat a fűben, és jobbra-balra gurultak a nevetéstől.
- Koloncos bajmóca! – kiabálták. – Koloncos bajmóca!
Úgy viháncoltak, hogy még a szigorú Bagoly is elmosolyodott.
Ezután következtek a gombák, és ekkor kezdődött a baj. Napóleon ugyanis megéhezett a sétában. És amikor a légyölő galócához értek, ő már nem figyelt a magyarázatra. Csak a fehér pettyes piros kalapot látta, és a finom gomba illatot érezte, aminek nem tudott ellenállni.
Így aztán, amikor Bagoly a magyarázatot befejezve megfordult, és a szárnyával intve azt mondta:
- Íme, ez a légyölő galóca…
Hát, akkor mindenkinek elakadt a lélegzete. Mert ahol az előbb még a pettyes gomba virított a fűben, ott most Napóleon heverészett, jóllakottan szuszogva.
- Jaj, jaj, megetted a légyölő galócát! Beteg leszel! – kiabált ijedten Nyúl Panka.
- Hívjuk gyorsan Harkály doktort! – mondta Süni.
És nagyon rémülten néztek.
De Bagoly megnyugtatta őket.
- Szerencsére ez az egyetlen olyan mérgező gomba, ami a vaddisznóknak nem árt. Hanem azért… - tette hozzá szigorúan – nem volt szép tőled, Napóleon, hogy megetted a szemléltető eszközt. Most hogy mutassam meg a többieknek, melyik gombát nem szabad megenniük?
Restelkedett Napóleon, fogadkozott, hogy máskor nem lesz olyan falánk. És igyekezett is betartani. Csak hát…ha éhes az ember…hát nem olyan könnyű.



Napóleon, a vadmalac 2

Napóleon nagyot sóhajtott. Soká lesz még reggel.
Körülötte békésen aludt a családja. Az apja még horkolt is egy kicsit. Neki is aludnia kéne. Napóleon becsukta a szemét. Csakhogy ekkor behunyt szeme előtt megjelent az öreg vadalmafa a patak mellett, aminek az alja tele van hullott gyümölccsel. Napóleon gyomra nagyot kordult. Hát, így nem tud aludni, gondolta szomorúan.
Mi volna, ha elkocogna a vadalmafához, és enne pár szem almát?
A szülei nem örülnének neki, ha egyedül kószálna a tisztáson. Viszont nincs túl messze a patak...
A kis vadmalac vívódott magában.
Végül az éhség győzött. Óvatosan kicsúszott a testvérei közül, és szaporán elindult a tisztáson át.
Már majdnem odaért, amikor denevér suhant el felette. Utána nézett, és ámulva látta, milyen fényesen ragyognak a csillagok.
- Ó…nahát…- bámészkodott Napóleon. Felemelt fejjel, a csillagokat csodálva lépkedett tovább, míg egyszer csak elfogyott a lába alól a talaj, és ő belezuhant egy gödörbe.
- Uiiiii – sivított a kismalac –, jaj, jaj! Segítsen valaki!
De senki sem hallotta. Napóleon végül elcsigázva elaludt a gödör alján, fázósan összekucorodva.
Reggel aztán arra repült a szarka. Ő látta meg a gödörben a kismalacot, akit akkor már órák óta aggódva keresett a családja.
- Kiporolom a frakkját, ha megtalálom – dohogott az apja, a nagy vadkan.
- Jaj, drágám, dehogy porolod, csak meglegyen épségben – csitította a felesége.
Ekkor már mások is segítettek a keresésben. Benéztek minden bokor alá, és minden fatörzs mögé.
Végül nagy cserregéssel megérkezett a szarka, és izgatottan újságolta, hol látta a kismalacot. Megkönnyebbülten szaladtak oda.
- Mamiiii – visított Napóleon –, nem tudok kimászni.
- Kihúzunk, drágám, ne félj.
Tanácskoztak, mit tegyenek. Végül a nyúlnak támadt egy remek ötlete.
- Itt ez a fűzfa. Ha mind rákapaszkodunk az ágára, le tudjuk hajtani Napóleonhoz. Azzal kihúzhatjuk.
Úgy is lett. Napóleon hat kis csíkos testvére, Nyúl Panka, a süngyerek, a mókus, de még a cickány is a fűzfa ágát húzták, míg le nem ért a malachoz.
- Kapaszkodj bele jó erősen! – mondta Napóleon apja, még jobban lehajlítva az ágat.
- Fogom már! – kiáltotta Napóleon.
- Na most, akkor mindenki egyszerre engedje el! – vezényelt a nyúl.
Úgy is lett. A visszacsapódó ág kirántotta a gödörből a kismalacot, aki rövid repülés után elterült a földön.
- Kiporolom a frakkját – dörmögte megkönnyebbülten az apja.
- Napóleon! Kicsikém! – szaladt hozzá boldogan az anyja.
A kismalac feltápászkodott, és leporolta magát. Tett néhány bizonytalan lépést, aztán az anyjához simult.
- Mami – suttogta –, én olyan éhes vagyok!

4 megjegyzés:

  1. Aranyos. :))

    Biztos csak az én beteg agyam asszociál össze-vissza, de volt egy Napóleon nevű fődisznó Orwell Állatfarmjában. Gondolom nem akartál utalni semmire a kismalac politikai ambícióival kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noémiék Napóleon disznója volt az ötletadó. :)

      Törlés
  2. :)) Na, akkor ők adtak jól nevet. :)

    VálaszTörlés
  3. Napóleon lesz a főnök, ha mi már nem leszünk a tanyán :)
    Noémi

    VálaszTörlés